2016. okt 23.

Mentalizáció

írta: Wundt
Mentalizáció

Az ember társas lény. Társas életet élünk. Barátainkkal, kollégáinkkal, családtagjainkkal a beszélgetéseink egy elég nagy része arról szól, hogy próbáljuk megérteni, megvitatni, hogy ki, mit és miért mondott, csinált; vagyis próbáljuk értelmezni a társas és saját belső környezetünket, lelki életünket.

Miközben ezt tesszük, mentális tulajdonságokkal ruházunk fel valakit, és mentalizációs készségünket használjuk éppen. Olyasmiről van szó, ami kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy emberek vagyunk.

 

Mentalizáció az, amikor tudatában vagyunk saját és mások mentális állapotainak. Például, amikor érzésekről, szándékokról gondolkodunk. A mentalizáció lényege, hogy amikor mentalizálok valakit, akkor az én elmém (egy kicsit legalábbis) tartalmazza a másik ember elméjét. Ebben az egészben benne rejlik az az általános hiedelem (népi pszichológia), hogy a viselkedésekhez célirányos mentális állapotok társulnak. Vagyis, hogy a mentális állapotok mindig valamire vonatkoznak. Ettől nem tudunk elvonatkoztatni. Az elég evidens, hogy egy kő nem akar semmit, nem gondol semmit. Csak van. Nem igazán mutat magán túl. Egy érzelem, gondolat, szándék viszont mindig vonatkozik valamire, mindig megjelenít valamit.

 

mentalizáció lelki egészség készség képesség barátok társas élet pszichológia

 

 

 

Csináljuk, ha tudunk róla, ha nem...

 

 

Ha belegondolunk, akkor a mentalizáció saját és mások érzéseivel kapcsolatban sokszor tudatosan működik. Például amikor saját viselkedésünkön értetlenül töprengünk: “Miért kértem ki még egy pohár rozéfröccsöt kéknyelűt, amikor az előbb már épp indulni készültem?” De mentalizálunk akkor is, ha megpróbálunk megnyugtatni egy síró kisgyereket. Ilyenkor a kisgyerek fejével is gondolkodunk. Átvesszük az ő érzéseit, valamit próbálunk kezdeni velük, “megemésztjük” őket, aztán valami kisül az egészből - az esetek többségében talán pont az, hogy sikerül megnyugtatni őt.

 

Hasonlóan hangzik, mint az empátia? Nem véletlenül. Az empátia az, amikor felismerjük mások érzelmeit, és megfelelő érzelmekkel reagálunk rájuk. A mentalizálás azonban ennél egy tágabb fogalom, mert ebben az esetben nem csak másokkal, hanem saját magunkkal is empatizálunk.

 

mentalizáció lelki egészség készség képesség barátok társas élet pszichológia
Forrás: capitalideasonline.com

 

 

Mentalizálunk akkor is, amikor bölcs módon békén hagyjuk a fáradt, ingerlékeny főnökünket, és inkább elmegyünk inni egy kávét, ahol jól kibeszéljük (a feszültségünket) a kollégánkkal.

 

 

De ez csak a mentalizációs jéghegy csúcsa. Ennél jóval több a mentalizáció: intuitív, implicit, vagy ha úgy tetszik, nem tudatos művelet is. Például van, hogy gondolkodás nélkül reagálunk barátunk mondandójának érzelmi részére, mondjuk egy szimpátiát kifejező apró bólintással, hümmögéssel, egy érdeklődő pillantással bátorítva a másikat, amikor arról mesél, hogy kisfia ettől a tanévtől napi kétszer jár majd úszóedzésre, de ezt elég nehéz lesz megoldani, mert a kislányát iskola után fél ötre kell vinni szolfézsra, utána meg szertornára.

 

Lelki egészségünket is segíti a mentalizáció

 

Amikor mentalizáljuk a saját vagy mások gondolatait, szándékait, érzéseit, akkor ez hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy kontrolláljuk a saját viselkedésünket. Ha mentalizáljuk saját elmeállapotunkat, akkor ezeket az állapotokat egyre inkább magunkénak érezzük, megerősödik a tetteink és választásaink iránt érzett felelősségérzésünk, ezzel együtt pedig csökken az az érzésünk, hogy velünk “csak úgy megtörténnek” a dolgok. Ilyenkor különböző szerepeink, érzelmi állapotaink, viszonyaink másokkal, érdeklődéseink mind koherensek, illeszkednek egymáshoz. Ezek az érzések ilyenkor egy egészt formálnak, amit “én”-nek, szelfnek neveznek, mi pedig úgy gondolunk rá, mint “mi magunk”.

Továbbá, a mentalizáció a társas kapcsolatok fenntartásához is elengedhetetlen. Ha működtetjük a mentalizációnkat, akkor az empátiánk is működik, beleéljük magunkat mások helyzetében, egy kicsit az ő szemszögükből is nézzük a világot. Mindeközben megtartjuk a saját nézőpontunkat, azt az “egyben vagyok”, “én magam vagyok” érzést, aminek a talaján részt tudunk venni kapcsolatokban.

 

Egészen különleges, de a hétköznapi életben is megtapasztalható pillanatokban, a kapcsolatok úgynevezett találkozás pillanatokká válhatnak. A szó szoros értelmében tényleg csak pillanatokról van szó. Ilyenkor az az érzésünk, hogy valaki más elméjének része a mi elménk. Az egyedüllétérzés ilyenkor teljesen megszűnik, és azt érezzük, hogy megért minket a mások, átérez minket. Ezek spontán kialakuló, megindító pillanatok és jelentős hatással lehetnek az adott kapcsolat további életére.

 

Eléggé összetett és érzékeny dologról van szó ahhoz, hogy valami hiba csúszhasson a rendszerbe. Vannak például olyan fejlődési és pszichiátriai zavarok, valamint lelkileg megterhelő helyzetek, amikor saját és mások mentális állapotainak értelmezése téves, tele van hibákkal. Ilyenkor a mentalizáció átmenetileg vagy akár tartósan is zavart szenvedhet. A következő bejegyzésben a mentalizáció alkoholizmusban és szorongásos zavarokban tapasztalható zavaráról lesz majd szó.

-BM

Szólj hozzá

élet barátok egészség pszichológia képesség lelki társas készség mentalizáció