Hétvégén olvastam egy öngyilkosságról szóló hírt, amit több portál is átvett a Borsonlinetól. Már terveztem, hogy írok egy bejegyzést az öngyilkosság hírekben való megjelenéséről, de a fenti cikk címét olvasva úgy gondoltam, hogy ez most elég aktuális...

Egy öngyilkosságról szóló hír komoly rizikófaktora lehet az öngyilkosságnak, öngyilkos viselkedésnek (önsértés, öngyilkossági kísérlet). A rizikót növeli, ha hírességről szól a hír; ha részletesen leírják az elkövetés módszerét, a körülményeket; ha címlapon és ismételten megjelenik a hír; ha olyan valaki olvassa, aki különböző okoknál fogva öngyilkossági szempontból veszélyeztetett.

A média ezen hatása leginkább az utánzás jelenségével magyarázható. Az öngyilkosság mint viselkedés, mint lehetséges problémamegoldási-, megküzdési forma - sajnos - tanulható és utánozható. Az, hogy az öngyilkosság ilyen módon tud "terjedni", régóta ismert: 1841-ben az orvos-statisztikus William Farr figyelmeztetett, hogy

"megalapozott tudományos tény, hogy az öngyilkosság gyakran utánzás alapján valósul meg...Vajon a nyilvánosság előnyt élvez az ilyen halálesetekben? Miért kéne újságokban egy öngyilkosságról hosszabban beszámolni, mint egy lázas megbetegedésről?"

A kérdés szerntem jogos, annál is inkább, mert a vizsgálatok szerint egy öngyilkossággal kapcsolatos hír megjelenését követő 3. napon a legerősebb a hír további öngyilkosságokat generáló hatása, és a következő 2 hétben is még kimutatható ez a hatás. 

Szomorú vasárnap

Az öngyilkosság, illetve az öngyilkos viselkedés terjedésének egy jól ismert magyar vonatkozású példája is van, ami egy dalhoz köthető. Seress Rezső Szomorú vasárnap c. szerzeményéről van szó, ami az angol pop-kultban "Gloomy Sunday" címen vált ismertté. A szám szövegét egyébként Jávor László írta.

1936. februárjában történt, hogy egy öngyilkossággal kapcsolatos nyomozásban a rendőrség az áldozat által írt búcsúlevélen utalást talált Szomorú vasárnapra, pontosabban abból egy idézetet találtak a papírra írva.

A következő években a becslések szerint kb. 100 - Rómában, Budapesten, Londonban, New Yorkban elkövetett - öngyilkosság volt közvetlen kapcsolatba hozható ezzel a számmal. Mintha a dal hangulata, szövege inspirálta volna az öngyilkosságot elkövetőket. Végül a BBC jobbnak látta betiltani a számot, aztán ezt a példát követték az amerikaiak is. Később levették a tiltást a dalról, azonban a BBC továbbra is csak az instrumentális változatot engedte sugározni.

A dal szövegét szerző  Jávor, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere egy interjúban elkeseredve mondta:

„Az öngyilkosok költője lettem? Rettenetesen levert, hogy ez lett a dal sorsa. Ezen az áron nem kell a siker! Idegességemben és a támadó cikkek hatására alatt lassan elhittem, hogy én vagyok a gyilkos”

"Több tartalom! kevésb Mesterkedéssel." 

(Hamlet, Shakespeare)

De ha már mégis, akkor hogyan célszerű írni egy öngyilkosságról? Minden nemzeti szintű öngyilkosság megelőzési stratégiával rendelkező országnak (pl. Japán) vannak irányelvei az öngyilkossági kísérletekről, befejezett öngyilkosságokról szóló hírek tartalmi, formai megjelenésére vonatkozóan. Bár itthon nem létezik egységes öngyilkosság prevenciós stratégia, de média irányelv igen, Az öngyilkosságról szóló híradások etikai kódexe címmel.

Nemzetközi öngyilkosság megelőző szervezetek újságírókkal, hírportálokkal együttműködve kidolgoztak egy ajánlást az öngyilkosságokkal kapcsolatos riportok, hírek megírására.

Röviden három pontban lehet összefoglalni az irányelvek lényegét:

• Az öngyilkosságokról szóló bizonyos típusú tudósítások növelni tudják az öngyilkos magatartás valószínűségét azokban, akik sérülékenyebbek (pl. súlyos depresszióban szenvednek, krízisben vannak).
• További öngyilkossági kísérletekhez vezethet, amikor a hír expliciten számol be az öngyilkosság módszeréről, dramatizált, illusztrált headline-okat vagy képeket használt, valamint, ha szenzációként és "bulvárosítva", hosszan számol be a halálesetről.
• A rövid, összefoglaló jellegű, óvatos hírek viszont megváltoztathatják az öngyilkosságról kialakított téves hiedelmeket, mítoszokat, és ez a magas rizikójú, sérülékeny populációt arra ösztönözheti, hogy segítséget kérjen.

A magyar és nemzetközi irányelvek alapján tíz konkrét irányelvet gyűjtöttem össze. Bár ezek a tanácsok újságíróknak, szerkesztőknek, bloggereknek szólnak, de szerintem mindenkinek érdekes lehet, mert érzékenyítenek az öngyilkossággal kapcsolatos kommunikációra, beszélgetésre:

1) Hosszú, szenzációkeltő címek, head-ek kerülése.

2) Kerülendők a helyszínről készült fényképek, videók, az elkövetés módszerének említése, a gyászoló családról, barátokról, temetésről készült fényképek. Ha képek jelennek meg a hírben, akkor azok inkább legyenek az áldozat iskolájában/munkahelyén  készült képek, családi fényképek. Tartalmazzon a cikk segélyhívó számokat, segélyszervezetek logóit, krízisvonalak telefonszámait.

3) Kerülendő úgy ábrázolni az öngyilkosságot, mint ami "elkerülhetetlen" vagy aminek "nincsenek figyelmeztető jelei". Az öngyilkosságnak vannak figyelmeztető jelei, amelyek megismerhetők és felismerhetők, ezekről korábban már írtam is.

4) Kerüljük az öngyilkosság romantizálását, szépítését. Kerüljük a konzekvenciák spekulatív, „belemagyarázós” leírását! A cikk legyen inkább tényszerű az öngyilkosság negatív következményeinek bemutatásában.

5) Kerülendő: a bűntényekhez hasonló stílusban körbejárni (oknyomozni), tudósítani az öngyilkosságról.

6) Minden szuicid magatartást „halál komolyan” kell venni, az elbagatellizálás látszatát keltő alábbi (és hasonló) kifejezések használata is kerülendő: "csak segélykiáltás volt", csak öngyilkossági kísérlet volt", "csak fel akarta hívni a figyelmet magára".

7) Kerülendők a cikkben az öngyilkosság "okainak" triviális magyarázatai. 

8) Tekintve, hogy az öngyilkos magatartás nem betegség, hanem legfeljebb bizonyos betegségek (pl. depresszió) tünete, kerülendő az alábbi – betegségre utaló – kifejezések használata is:

"Öngyilkossági járvány"

"Öngyilkosságra hajlamos személy"

9) Mivel az öngyilkosság alapvetően kudarc, és nem siker, kerülendő az alábbi kifejezések használata:

"Sikeres öngyilkossági kísérlet"

"Sikertelen öngyilkossági kísérlet"

10) Az öngyilkosság nem ment meg senkit, éppen ezért nem lehet menekülési út sem! Kerülendő kifejezés:

"Öngyilkosságba menekült"

Korábbi bejegyzésben már írtam arról,  hogy téves az a hiedelem, miszerint öngyilkosságról beszélni, arra rákérdezni hiba, veszélyes. Éppen ellenkezőleg: merjünk rákérdezni, ha aggódunk valakiért. A média szerepe - ebben is - óriási tud lenni. Nem mindegy, hogy milyen tartalommal, milyen formában jelenik meg egy öngyilkosságról szóló hír. Egyáltalán, a hírekben a helye?

Update: Magyarországon valójában jelenleg két ajánlás is van a sajtóban közölt öngyilkossági kísérletekről szóló tudósításokhoz. Az egyik a bejegyzésben említett. A másik pedig a Média- és Hírközlési Biztos (MHB) által kiadott ajánlás.

(A cikk szerzője Bérdi Márk, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízis Intervenciós és Pszichiátriai Osztály pszichológusa)